Üdvözöljük a

70 éves a kutató, oktató, tudományszervező dr. Kovács L. Gábor | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Kamarai rendezvények

<< 2018 Június >>
KeSzeCsüSzoVa
    123
45678910
11121314151617
18192021
22
2324
252627282930 

70 éves a kutató, oktató, tudományszervező dr. Kovács L. Gábor

Szerző: Katona Petra | 2018. március 29.

Annak ellenére, hogy szinte az egész családja jogi pályán mozgott, dr. Kovács L. Gábort a biológia szippantotta magába a középiskolában. Az elmúlt évtizedekben igen tevékeny és sikeres életpályát futott be kutatóorvosként, egyetemi tisztségviselőként, akadémikusként, a Szentágothai Kutató Központ vezetőjeként. Munkája nem csak Pécshez kötötte, számos, kutatással eltöltött külföldi esztendő mellett Szegeden és Szombathelyen is dolgozott, míg a 2000-es évek elejétől ismét szeretett városába tért vissza. Dr. Kovács L. Gábor a napokban ünnepelte 70. születésnapját, ami ismét egy jelentős váltást hozott az életében. Mert váltásokból jócskán akadt az elmúlt évtizedekben.

- Az egész családom jogász végzettségű, engem mégis a biológia érdekelt a középiskolában. A szüleim azt mondták, hogy ha ezt akarom, akkor csináljam. Így az út egyenesen a pécsi orvosegyetemre vezetett. Az egyetemen megismerkedtem az ott zajló kutatómunkával, az Élettani Intézetben voltam tudományos diákkörös, ahol kiváló emberek dolgoztak számomra roppant érdekes témákon. Ott is ragadtam. Nem volt dilemma nélküli ez az ott ragadás, mert vonzott a belgyógyászat is, mégis a kutatópályát választottam.

 

- Aktív pályafutásának jelentős része nem Pécshez köthető. Milyen tapasztalatokat szerzett a külföldi tanulmányutakon, illetve az ország más városaiban a munkája során?

 

- Az egész családom pécsi, én is itt nőttem fel, itt végeztem az orvosegyetemet, majd négy évig Pécsett dolgoztam kutatóként. Ekkor a közvetlen főnökömet kinevezték Szegedre professzornak, hívott magával, így kerültem 11 évre a szegedi egyetemre. Ez egy jelentős váltás volt az életemben. Ott realizáltuk, hogy mindazt a szellemi környezetet, ami a pécsi egyetemet jellemezte, nekünk kell megteremtenünk. Egy-két év múlva már a nemzetközi pályán tudtunk mozogni. Onnan kerültem ki Hollandiába először másfél évre, összesen négy évet töltöttem kint. Nyugat-Európa egyik legaktívabb kutatócentrumába jártam kutatni, De Wied professzor a holland akadémia elnöke volt, és egy olyan pezsgő nemzetközi laboratóriumot tartott fenn, hogy sokszor 20-25 külföldi dolgozott egyszerre az intézetében.

 

- Amikor hazatért Magyarországra, nem Pécsett talált munkát.

 

- Ekkor volt még egy jelentős változás az életemben, ami meghatározó volt a továbbiakra nézve: allergiás lettem az állatszőrre. Ez olyan súlyossá vált, hogy nem tudtam betenni a lábam a munkahelyemre, ezért is kellett váltanom. Akkor laboratóriumi diagnosztikával kezdtem foglalkozni, amit oktattam is, és a szombathelyi kórház laborjának vezetője lettem. 17 évet töltöttünk Szombathelyen, ez idő alatt végig volt a kórházon kívül egy laboratóriumom, ahol tovább folytathattam a kísérleteket. Ott fordult át benenm az a látásmód, hogy nemcsak az állatok, hanem az emberek vére is értékes információforrás lehet. Az alapkutatásokat az alkalmazott kutatások váltották fel.

 

- Végül is mi hozta vissza a sok távol töltött év után Pécsre?

 

- Történt egy nagyon érdekes dolog az életemben: 2003 végén megválasztottak a Magyar Tudományos Akadémia tagjának. Ez azért volt különleges és nagy elismerés, mert előttem soha nem választottak tagot az akadémiára közkórházból. Az akadémia az egyetemhez kötődik. 2004-ben megürült a pécsi egyetem központi laboratóriumának vezetői posztja, az egyetem vezetői pedig hívtak, hogy jöjjek Pécsre. Visszaköltöztünk. Átépítettük és megújítottuk az egyetem központi laboratóriumát, az országban először robotizáltunk, automatizáltunk, közben pedig felkértek egyetemi funkciók betöltésére: voltam egészségtudományi kari dékán, aztán klinikai rektorhelyettes, végül tudományos rektorhelyettes. 65 évesen aztán egy egészen különleges lehetőség érkezett az életembe: megnyílt a Szentágothai János Kutatóintézet, és 2018. március 15-éig, amíg be nem töltöttem a 70. életévemet, ennek a központnak voltam az elnöke. Részt vettem a központ szakmai koncepciójának kialakításában, a saját kutatócsoportommal a kutatómunkában, most pedig átadtam a stafétát.

 

- Nehéz elképzelni önről, hogy mostantól a pihenés játszik főszerepet az életében.

 

- Szeretném nyugdíjasként is befejezni azt a két projektet, amit elkezdtem. Az egyikben szülészekkel együtt végzünk olyan chiptechnológiai modern laboratóriumi vizsgálatokat, amelyekkel teljesen új utakra szeretnénk terelni a mesterséges megtermékenyítés sikerességét. A másik projekt pedig arról szól, hogy a magyar orvosi egyetemeken rengeteg gyógyszerkipróbálás zajlik, de ezek mindegyike ipari megrendelésre történik. Ezzel szemben a nyugati egyetemeken már a projektek 30%-a az innovatív egyetemi kutatólaboratóriumokból kinőtt ötletek kipróbálása. A négy egyetemmel összeálltunk, hogy megpróbáljuk megteremteni ennek a strukturális alapjait. Én vagyok a konzorcium vezetője, ez számomra egy teljesen új terület és egy óriási szervezési kihívás.

 

- Miként lehet a Szentágothai Kutató Központot és a helyi gazdaságot egymáshoz közelíteni?

 

- Amikor öt évvel ezelőtt elkezdett működni az SzKK, az egyetem a kutatás mellett már akkor is az egyik legfontosabb feladatául tűzte ki, hogy próbáljunk elindulni az ipari kapcsolatok irányába. Mára több élő ipari kapcsolatunk van. A kutatást tekintve létezik egy nagyon aktív nemzetközi tudományos tanácsadó testület felettünk, amely ajánlásokat tesz, hogy miként lehet az európai folyamatokhoz kapcsolódni. Létezik az SZKK Ipari Tanácsadó Testülete, ezt most újítottuk meg, és a pécsi kamara titkára lett az elnöke. Az ő segítsége különösen fontos a helyi vállalkozásokkal való kapcsolat kialakításában. Azonban van egy óriási csapdahelyzet, amit nagyon nehéz megkerülni. Azoknak a kutatásoknak, műszereknek, projekteknek, amelyekben nemzetközi szinten mozgunk, alig van a megyében számukra megfelelő ipar. A modern genetika, az orvostudomány, az agykutatás, a fájdalomkutatás területein rendkívül kevés az innovatív ipari vállalkozás. Ugyanakkor van egy nagyon erősen érezhető igény a városban az egyetem felé, elsősorban a mechatronika, az informatika, a gépipar területéről, hogy szeretnének több segítséget kapni. Ezt a dilemmát nem könnyű feloldani.

 

- Mégis milyen lehetőségek kínálkoznak a megoldásra?

 

- Az SzKK munkájában az egyik fontos alkotórész a PTE Műszaki és Informatika Kara, mellettük a kutatóközponton kívüli elemeknek is együttesen kell megmozdulniuk ahhoz, hogy élő kapcsolat alakulhasson ki. Az egyetemnek ez irányban kell nyitni. Emellett, azt gondolom, a jövőben jelentős szerepet kap a tudáspark és az ipari park kérdése. Jelentős nyugat-európai tendencia, hogy az egyetemek megteremtettek maguk körül egy ipari parkot vagy egy „science” parkot, és szinte mindegyik sikerként számol be róla, mert elindult a vállalkozói körrel egy másfajta kapcsolatépítés. Egy ilyen jellegű intézmény létrehozása Pécsett is szerepel a tervekben, az A/ laktanya átépítéséről zajlanak előkészítő beszélgetések a minisztériummal, a helyi politikával, az egyetemmel. Ez nem lesz a Szentágothai Központnak konkurenciája, sokkal inkább a kiegészítése. Néhány hete találkoztam az angliai egyetemi „science” parkok igazgatójával, aki felajánlotta, hogy szívesen eljön és segít áttelepíteni a magyar egyetemekre az angliai jó példákat. Ez egy olyan új irány, amely felé el kell indulnia a pécsi egyetemnek.