Üdvözöljük a

Első Nap házak Amerikában - magyar tervezés | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Első Nap házak Amerikában - magyar tervezés

Szerző: Pókó Nikolett | 2018. július 12.

70 éve épült az első kizárólag napenergiával fűtött ház. Noha korábban terveztek már napházakat, a hőtárolás megoldatlansága miatt arra 1948 előtt nem volt példa, hogy egy épületet egész évben kizárólag a Nap energiájával fűtsenek. A megépítése idején az egész világon egyedülálló napházat Massachusetts államban,  Doverben húzták fel.

A napház az amerikai MIT kutatói által menedzselt kísérletsorozat különleges darabjaként épült. Az Eleanor Raymond építész tervezte épület déli oldalát, akárcsak a többi MIT-féle napház déli falát, óriási, három méter magas üveglapok határolták. Utóbbiak összegyűjtötték a Nap hőjét, amit aztán a falba rejtett, hatalmas, fekete falú tartályok körül keringettek. A tartályokban, és ez volt az igazi újdonság, nem víz, hanem glaubersó volt. A ház fűtésrendszerét tervező fizikus a glaubersó segítségével a Nap hőjét kémiai úton tárolta.

 

A doveri napház fűtését egy magyar fizikus, sőt egy magyar fizikusnő tervezte. Telkes Mária 1925-ben, 25 éves korában, frissen szerzett fizikai kémia doktorátusával a zsebében hagyta el Magyarországot. Bár az orvosi diplomája megszerzése után két évtizeddel, ötvenévesen Magyarországon is orvosdoktorrá avatott Hugonnai Vilma elszántságának is köszönhetően 1895 után már itthon is járhattak egyetemre a nők, a szakmai előrejutás tekintetében továbbra sem nagyon rúghattak labdába.

A napenergia felhasználása egyébként a 20. század első felében korántsem számított újdonságnak, igaz, Telkes módszere egyedülálló volt. Egy átlagos lakóházat viszont már az ókori Görögországban is azért építettek déli tájolásúra, ezen az oldalon előreugró tetőszerkezettel, hogy a nyári napsütés elől árnyékot adjon, ám a télen alacsonyan járó Nap sugarait beengedje az épületbe. Igaz, az üveget még nem ismerték, így télen meglehetősen szerény lehetett az így nyert hő – összegzi a napenergia-hasznosítás történetéről írt tanulmányában Ujfaludi László fizikus. A „szoláris építészet” aztán hosszú időre feledésbe merült, a Nap energiáját leginkább csak az üvegházi kertészet 17. századi térhódításával, de akkor is főként csak a mezőgazdaságban kezdték újra hasznosítani.

 

A megújuló energiaforrások iránti igény a 19. század fordulóján lett számottevőbb. Ekkortól próbálkoztak kisebb-nagyobb sikerrel azzal is, hogy a Nap hőjét lakóházak fűtésére, meleg vizének biztosítására használják. A napsugarak összegyűjtését célzó hatalmas üvegtáblák által felmelegített levegővel többnyire vizet melegítettek fel óriási tartályokban. Csakhogy a víz nemigen oldotta meg a hő tárolását, erre a problémára talált alternatív megoldást a doveri napház fűtésrendszerét tervező Telkes Mária.

 

1934-ben, alig egy évtizeddel az után, hogy megérkezett az Egyesült Államokba, a New York Times kora legismertebb 11 női közszereplője között listázta, sportolók, filmcsillagok és közéleti szereplők sorában, egyetlen tudósként. Öt évvel később a világ egyik leghíresebb műszaki egyeteme, az MIT biztosított terepet a kutatásaihoz., Telkes az 1950-es évektől a University of New York, élete alkonyán – a vállalati szférába tett kitérője után – pedig a University of Delaware kutatója lett.

 

Telkes Mária elsőként kapta meg az amerikai női mérnökök társaságának életműdíját, 1977-ben pedig, számos egyéb elismerés mellett, az Amerikai Tudományos Akadémia kitüntetését vehette át. 2012-ben örök helyet biztosítottak neki a legnevesebb mérnököknek és feltalálóknak emléket állító Amerikai Feltalálók Dicsőségtermében (National Inventors Hall of Fame).