Üdvözöljük a

Közös gondolkodás és cselekvés Szigetvárért | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Közös gondolkodás és cselekvés Szigetvárért

Szerző: Rudics Judit | 2017. március 13.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy moderálhattam a március 11-i „Közös gondolkodás és cselekvés Szigetvárért” beszélgetést, melyet egy külsős tudatlan bátorságával, de a közösség erejében, bölcsességében bízva vállaltam el. És nem csalódtam.

Azt, hogy sikeres lesz-e a találkozás, a jövő eredményei döntik el, de tanulságokkal mindenképpen szolgált az esemény. A moderátor szerepkörével visszaélve, engedjétek meg, hogy összefoglaljam tapasztalataimat, természetesen várva a Ti reflexióitokat is.

 

Egy bizalomépítő megbeszélésre fontos, ki hív meg bennünket. Ahogy a bemutatkozó körből kiderült, a résztvevők Horváth László hívó szavára jöttek, sokan anélkül, hogy pontosan tudták volna, mi lesz a program. Ahhoz, hogy ilyen szép számmal eljöttek valóban fontos volt László barátunk körtelefonja, de a telefonhívás mögött ott van az ő eddigi munkájával kialakított hitelessége is.

 

A bizalomépítés nem a hatékonyságról szól. A bizalomépítés sokkal inkább ahhoz hasonló, amikor járni tanul a gyermekünk. Fölé görnyedve haladunk vele és vigyázunk, be ne verje a fejét, ne rohanjon le a lépcsőn, vagy ne nyúljon hozzá a forró tűzhelyhez. Végül is mindegy, merre tipeg-topog a lakásban, az a lényeg, hogy csak a felfedezés, a tanulás örömére figyelve megtanuljon járni.

 

A megbeszélésünk esetében ez azt jelentette, hogy miközben mindannyian eredményes megbeszélésre vágytunk, folyamatosan figyelnünk kellett arra, hogy:

  • pozitívak maradjunk és a jövő lehetőségeire fókuszáljunk, ne a múlt és más hibáira
  • arra fókuszáljunk, mi mit tudunk tenni és ne arra, hogy másoknak mit kellene tenniük
  • vegyük észre, ismerjük el, mennyi sok munkával járó, pozitív kezdeményezés volt már a városért
  • toleráljuk, ha valaki picit eltér a tárgytól, picit hosszabban beszél
  • toleráljuk, hogy felesleges köröket kell bejárnunk, míg kikristályosodik, mivel tudunk igazán értéket teremteni.

Mint moderátor számtalanszor megtapasztaltam, ha egy megbeszélésen akár egy viccesnek szánt „beszólás” hatására megjelenik a megbántódottságból, sértődöttségéből származó negatív érzelem, vagy a társaság azt észleli, hogy valaki nem a közösség érdekeit tartja szem előtt, hanem saját gesztenyéjét akarja sütögetni, azonnal lemerevedik a hangulat.

 

Abból dolgozzunk, amink van! A négy órás megbeszélés utolsó órájában alakult ki a konszenzus arról, hogy akkor tudunk a megbeszélésen értéket teremteni, ha arra fókuszálunk „amink van”. Amint megvolt a fókusz, pillanatok alatt megvoltak azok a projektötletek, amelyek a helyi sajátosságokra és a helyi erőforrásokra épülhetnek és meglettek a projektgazdák is.

 

Az identitás építés fontossága végigkísérte a megbeszélésünket. Mennyire fontos, hogy a városlakók szigetvárinak érezzék magukat, a gyermekek maguknak érezzék a várost, úgy érezzék, jó ott élni. Nézetem szerint az identitásépítést nem lehet önmagában végezni. Az identitásépítés elsősorban akkor történik, ha mindannyiunk számára fontos dolgokon közösen, vált vállvetve dolgozunk, örömünk van az alkotás folyamatában, eredményeiben. Ahogy erősödik az identitásunk, úgy fogunk fokozatosan rádöbbenni és hálásnak lenni, milyen szép helyen élünk, milyen jó emberekkel vagyunk körülvéve.

 

Köszönöm a lehetőséget, sok sikert az elhatározott projektek megvalósításához!

 

Barátsággal:

 

Héder Sándor

 

www.forlong.hu