Üdvözöljük a

Villanyszerelő, villamosmérnök és műszerész hölgyek előnyben! | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Villanyszerelő, villamosmérnök és műszerész hölgyek előnyben!

Szerző: Fülöp Attila | 2016. október 5.

A nők precízek, türelmesek, elkötelezettek és még rendet is hagynak maguk után - mondja Hirth Olivér, a Kontakt Elektro Kft. ügyvezető igazgatója. Beszélgetőpartnerem a kamara által indított „Fiús szakmát lányoknak!” projekt kapcsán mondta el véleményét.

Mivel foglalkozik a Kontakt Elektro Kft.?
„Villamos vezérléseket, vezérlő- és kapcsolószekrényeket gyártunk különböző ipari technológiák számára, cementgyárnak, autógyárnak, valamint élelmiszeripari és logisztikai területekre. E mellett, lakatosüzemünkben lemezszekrényeket és tartószerkezeteket gyártunk, műszerész műhelyünkben elektronikai termékek készülnek (érzékelők, szenzorok, egyedi vezérlő és szabályozó készülékek - többek között - kukásautókba és e-bike-ok töltő rendszereihez), valamint alkatrészek árusításával is foglalkozunk."

Hányan dolgoznak összesen a cégnél, és mennyi ebből a hölgyek száma?
„62 fő az állandó létszám, ebből 10 kollegina van."

Milyen munkakörökben dolgoznak a hölgyek?
„Hárman adminisztratív munkakörben dolgoznak: számlázás, könyvelés, recepció. Egy villamosmérnök lányunk van, ő PLC programozással foglalkozik. Munkatársaink között van továbbá egy szakképzett és egy betanított műszerész, két betanított villanyszerelő, valamint egy beszerző és egy értékesítő hölgy.”

Mióta dolgoznak önöknél nők „fiús” területeken?
„A villamosmérnök hölgy másfél éve van nálunk, frissen végzettként vettük fel.”

Hogy került ő ide? Találkozott már korábban a céggel?
„Korábban nem járt nálunk, viszont hallott rólunk. Meg szoktunk jelenni kiállításokon, szakmai napokon, pályaválasztási rendezvényeken. Próbáljuk mind a szakmát, mind a céget népszerűsíteni, hogy a fiatalok minket válasszanak. Ő ismert már minket névről, jókat hallott rólunk, beadta a jelentkezését és felvettük. Mérnökeink között jelenleg ő az egyedüli hölgy.”

Mi a tapasztalat vele kapcsolatban?
„Csak jót tudok elmondani, ügyes, szorgalmas, a fiúk is befogadták.”

Mi a helyzet a többi területtel?
„Műszerész hölgyeket már 15 éve foglalkoztatunk. Volt, aki tőlünk ment nyugdíjba, és van, aki nyugdíj mellett most is nálunk dolgozik részmunkaidőben. Van továbbá egy új kolléganőnk is ezen a területen.”

Milyenek a műszerész hölgy munkatársak?
„Jó hozzáállásúak, precízek, motorikus képességeik jobbak, mint a férfiaknak, és monotonitástűrőbbek is. A legapróbb alkatrészek beültetésére sokszor a férfiak nem is lennének képesek. Jól bevált rendszer nálunk, hogy a férfi műszerészek mellett nők végeznek bizonyos tevékenységeket, sőt, ma már van, amit kifejezetten rájuk bízunk. Ez persze munkaszervezés kérdése is, mert oda kell figyelni, ha nehezet kell emelni, azt ne a lányok végezzék.”

Mi a helyzet a villanyszerelőknél?
„A hölgyek körülbelül egy éve kezdtek nálunk, jó a hozzáállásuk, pozitívak a visszajelzések.
A férfi kollégák először nagyon szkeptikusak voltak, hogy milyen feladatokat tudunk nekik átadni, de mostanra kialakult egy jól működő rendszer. Rengeteg apró, „pepecselős” munka van, amit a nők gyorsabban, hatékonyabban és pontosabban el tudnak végezni. Már gyakran a férfi kollégák kérik, hogy adott napon bizonyos feladat elvégzésére valamelyik lánnyal lehessenek párban.
Kísérlet volt a részünkről a szakképzetlen hölgyek felvétele villanyszerelői betanított munkára, de nyugodtan mondhatom, hogy beváltak Képzetten nagyon nehéz ilyen munkaerőt találni, sajnos kevesen választják a villanyszerelő szakmát.”

A betanított munkások képzését támogatja a cég?
„A villanyszerelő hölgyeknél kezdeményeztük, hogy felnőttképzés keretén belül szerezzenek OKJ-s szakképesítést, de ez végül nem valósult meg. Beiskoláztuk őket, biztosítottuk a gyakorlati felkészítést, segítséget, de kiderült, hogy a tanulást nem tudják összeegyeztetni a családdal. Az oktatási anyag sem felelt meg az elvárásaiknak.”

Ez azt jelenti, hogy le is tettek a további képzésükről?
„Nem tettünk le erről, de nagyon nehéz megoldani. A munkával még össze lehetne egyeztetni, de család mellett a tanulás már nagyon nehéz. Jelenleg mi magunk képezzük őket.”

Mi a férfiak-nők pontos aránya a cégnél az egyes munkakörökben?
„A villanyszerelőknél 23 főből kettő nő, a műszerészeknél 8-ból szintén ketten vannak hölgyek. A mérnökirodán 10 férfi mellett egy nő dolgozik, a beszerzés-értékesítés területén jelenleg 7-ből két lány munkatársunk van.”

Tervezik növelni a nők arányát?
„Igen, a jövőben tovább szeretnénk növelni a hölgyek arányát, mert beváltak, elégedettek vagyunk velük, és szeretünk velük dolgozni.”

Mely munkakörökbe vennének fel további lányokat?
„A villanyszerelőknél mindenképpen. Rendelésállományunk megemelkedett, ezért további két hölgy felvételében gondolkodunk. Kifejezetten nőket keresünk a villanyszerelő műhelybe.
A mérnökirodába is jó lenne még egy lány, és raktárunkban is el tudnék képzelni hölgy munkavállalót, mert itt nem kell nagy súlyokat emelni.”

Ön szerint melyik területre lesz nehezebb lányt találni?
„A mérnökirodába nem biztos, hogy találunk újabb kolleginát, mert nagyon kevés hölgy végez ilyen szakon, és ehhez a munkához elengedhetetlen a szakirányú végzettség. Amúgy egy villamosmérnöknél, miután kijön valaki az egyetemről, még 5-6 év, mire kész szakember lesz belőle. Fizetjük a továbbképzését, időt, energiát szánunk rá, és csak remélni tudjuk, hogy hosszú távon nálunk marad. A villanyszerelőknél azért egyszerűbb a helyzet, mert ha valakinek van érzéke hozzá és jó a hozzáállása, be tudjuk tanítani neki a munkát. Persze itt is jobb lenne, ha találnánk szakképzett munkaerőt. A betanított villanyszerelő hölgyek főleg kisegítő feladatokat látnak majd el, és tapasztalt kollégákkal párban fognak dolgozni.”

Mi az, ami miatt szívesen növelné arányukat?
„A nők egyéb kisegítő tevékenységeket is nagyon jól el tudnak végezni (pl. gravírozás). Pontosabbak, precízebbek, tisztábban végzik az adott tevékenységeket, és elpakolnak maguk után. Van bennük ilyen fajta igényesség, amit magukkal hoznak. Így az sem mellékes, hogy megjelenésükkel, a műhely, a környezet is tisztult.. A munkakultúra is változott egy kicsit. A férfiak közötti kommunikáció is változott, finomodott. Tehát számos előnnyel járt, hogy ezeket a klasszikus homogén férfi csoportokat megbontottuk.”

A mérnökirodában is tapasztalt pozitív változást?
„A hölgy türelmesebb, mint a fiúk. A férfiak, mikor egymással kommunikálnak, türelmetlenebbek, a lány beálltával ez is változott. Vele másképp beszélnek, így az irodában, általánosságban is, pozitívan változott a stílus.”

Miben másak a nők? Foglaljuk össze!
„Precizitásuk, minőség iránti elkötelezettségük magasabb szinten van. Nem csak elvégzik a munkát, hanem rendet raknak maguk után, tisztán tartják a munkaállomást. Ha egy adott termékkel végeznek, nem elégednek meg azzal, hogy működik, hanem letörlik, és nem küldik tovább ujjlenyomatokkal tele. Ezek aprónak tűnő dolgok, mégis fontosak. Igényesebbek, lelkiismeretesebbek.
Általában jobban tűrik a monoton munkákat, és, mivel kisebb a kezük, bizonyos alkatrészekhez jobban hozzáférnek. Továbbá, ami nem elhanyagolható: érzelmi alapon elkötelezettek. Lehetne akár úgy is fogalmazni, hogy hálásabbak, hogy olyan helyen dolgozhatnak, ahol fontos a munkájuk és megbecsülik őket. A nők kevésbé ugrálnak egy-egy cég között, mint a férfiak, jobban megbecsülik a munkahelyüket.”

Mi a tapasztalata a fiús szakmák – lányos szakmák kategorizálásról?
„Ma is él az emberekben, hogy egy-egy szakma koszos, olajos, nehéz, hidegben kell dolgozni, stb. A villanyszerelőről is az él bennük, hogy vési a falat, csöveket fektet. Ez is van persze, de nem minden villanyszerelő végez ilyen munkát. Meg kell ismertetni a szülőkkel és a gyerekekkel, hogy minden szakmának vannak olyan ágai, amit nők is el tudnak végezni, sőt sokszor jobban, mint a férfiak. Tehát nem tartom szerencsésnek ezt a beskatulyázást. Nagyon hosszú munka lesz, amíg a közvélekedésben változást tudunk elérni.”

Mit gondol a pályaválasztásról?
„Nagyon jónak tartom a kamara pályaválasztási programjait, a Gép-ésszel versenyt, táborokat, céglátogatásokat. Fontos, hogy lássák a fiatalok, milyen lehetőségek vannak.
Nálunk a villanyszerelők szinte patika tisztaságú műhelyben dolgoznak, modern szerszámokkal, fejlett technológiákkal, de egy CNC gépkezelőnél sem fröcsög az olaj meg a forgács, ma már zárt gépekkel dolgoznak.
Nem biztos, hogy minden lánynak fodrásznak, műkörmösnek, kozmetikusnak vagy éppen eladónak kell mennie. Pályaválasztás során azt kell nézni, hogy a régión belül milyen hosszú távú munkalehetőségek vannak.”

Ön szerint a villamosipar-elektronika területén kívül milyen más „fiús” szakmákban dolgozhatnának nők?
„Programozók (informatikusok, PLC programozók), gépkezelők (forgácsolók, műanyagipari fröccsöntők) mindenképpen lehetnének, és a minőségellenőrzésben is megjelenhetnének szinte mindenhol, illetve mehetnének autóelektronikai műszerészek, autófényezőnek, vagy akár autószerelőnek. Az iparban a szakmák ma már annyira gépesítve és automatizálva vannak, hogy már nem is a fizikai erő számít, inkább állóképességre van szükség.”

Mi a véleménye az oktatási rendszerről?
„Az oktatási rendszerünk hibája, hogy az általános iskolák szintjét abban mérik, hányan mennek tovább gimnáziumba. Az, hogy attól jó egy iskola, minél nagyobb létszámban mennek tovább gimnáziumba, teljesen téves felfogás! Mit látunk? A gyerek már 2-es 3-as átlaggal bejut gimnáziumba. Ott úgy mérik őket, hogy mekkora a lemorzsolódás, ezért engedik, hogy végigvigye a sulit, és szintén 2-es 3-assal elvégzi. Ez után mit csináljon? Komoly egyetemre, piacképes szakra nem jut be. Szakmája nincsen. Elmenjen betanított munkásnak? Inkább továbbtanul mégis valahol, elvégez egy szakot, ahova könnyű volt bekerülni és a diplomát szerezni, aztán rájön, hogy azzal nem tud elhelyezkedni. Mi marad? Elmegy Angliába mosogatni. Elment sok éve, az állam fizette a tanulmányait, és végül külföldön mosogat, holott lehet, hogy itthon jó szakember lehetett volna belőle valamilyen területen, ha nem gimnáziumba megy. Az iskolák sikerességét nem így kellene mérni! Személy szerint az iskolák sikerességét úgy mérném, hogy a végzettek közül hányan tudtak szakmájukban elhelyezkedni, vagy hányan tudtak olyan szakképzési intézménybe felvételt nyerni, ahova szakirányú gyakorlati helyet (céget) is talált, majd annak elvégzését követően sikerült-e a szakmában elhelyezkedni.”

Ön szerint mi az, ami leginkább gátolja, hogy nők nagyobb arányban jelenjenek meg egyes szakmákban?
„A szülők és tanárok hozzáállása, és ezen keresztül a gyerekek attitűdjei. A pályaorientáció nagyon fontos, ezt erőltetni kell. A lányok érdeklődését fel kell valahogy kelteni, és megmutatni, hogy van más lehetőség is, nem csak a hagyományos utak. A hozzájuk vezető csatornákat kellene jól megtalálni, de mindenképp el kell jutni ezzel a szülőkhöz is, hiszen, a tanárok mellett, a szülő a kulcs, az ő iránymutatása a legnagyobb befolyásoló tényező.”

Mit tesz cége azért, hogy eljusson a szülőkhöz és a gyerekekhez?
„Családi nyílt napokat tervezünk, hogy legalább a kollégák gyerekei lássák, szüleik hol dolgoznak, mivel foglalkoznak. Megismerhetik a munkakörnyezetet, és láthatják, milyen feladatokat kell a napi munka során elvégezni. Ezen kívül, a pályaválasztási programokhoz kapcsolódóan, rendszeresen adunk teret céglátogatásoknak, valamint különböző pályaválasztási rendezvényekre települünk ki.”

Kellett külön beruházniuk ahhoz, hogy nők is dolgozhassanak önöknél?
„Már a kezdetektől ügyeltünk arra, hogy a nőknek megfelelő szociális blokk legyen kialakítva. Ez új telephelyünk kialakításánál is szempont volt. Még csak 10 nő dolgozik nálunk, de az új szociális blokk 20 hölgy számára is megfelelő. Célunk, hogy növeljük a nők számát, ehhez nálunk minden adott. Remélem, a jövőben újabb kolleginákkal bővülünk.”

 


Korábbi interjúk, valamint a „Fiús szakmát lányoknak!” elnevezésű kutatásról további információ a lenti linkre kattintva érhető el.