Üdvözöljük a

Munkarend, munkaidő-beosztás, munkáltatói tevékenység | Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

Munkarend, munkaidő-beosztás, munkáltatói tevékenység

Szerző: Varga Erika | 2017. március 20.

A munkáltató az egyes munkavállalók munkaidejének beosztása terén általában igen nagy szabadságot élvez, de azért korlátozzák a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, valamint a felek esetleges megállapodásai is.

 Ennek célja, hogy az általa végzett üzleti vagy non-profit tevékenységhez maga igazíthassa a szükséges munkaerő rendelkezésre állását.  Ahhoz, hogy megértsük a munka törvénykönyvében foglalt, a munkáltató munkaidő-beosztási jogát korlátozó szabályokat, három egymásra épülő, a törvényben vissza-visszatérő fogalom – „tevékenység”, a „munkarend” és a „munka-időbeosztás” – viszonyát világosan kell látnunk.

 

1. A munkáltató tevékenysége

 

A lehetséges munkáltatói tevékenységek száma végtelen. A munka törvénykönyve azonban nevesít néhány különleges tevékenységtípust, amelyekre vonatkozóan speciális szabályokat állapít meg mind a munkaidő-beosztás, mind a munka díjazása terén.

 

Ilyen például a megszakítás nélküli tevékenység. Egy munkáltatói tevékenység akkor minősülhet megszakítás nélkülinek, ha a munkáltató valamilyen társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatást nyújt, vagy a termelési technológia nem engedi a hosszabb szünetelést, és ennek megfelelően csak legfeljebb rövid időkre történik leállás.

 

A többműszakos tevékenységről akkor beszélhetünk, ha az adott tevékenységet a munkáltató hetente legalább 80 órán keresztül folytatja. Ez azt jelenti, hogy – nyolcórás napi munkaidővel rendelkező munkavállalók esetén – legalább két munkavállaló teljes napi munkaidejét teszi ki az üzemeltetési idő, hiszen két munkavállaló heti öt nap alatt dolgozik 80 órát.

 

Az idényjellegű tevékenység azt jelenti, hogy a munkaszervezéstől független okból az év valamely időszaka kitüntetett jelentőségű a munkateher szempontjából. Tipikusan a mezőgazdaság és a turizmus ágazatában fordul elő idényjellegű tevékenység.

 

A megszakítás nélküli, a többműszakos és az idényjellegű tevékenységek folytatása érdekében foglalkoztatott munkavállalókra speciális szabályok vonatkoznak például a napi pihenőidő hossza, a heti pihenőnapok beosztása, a munkaidő vasárnapra és munkaszüneti napra való beosztása, az elrendelhető munkaidőkeret hosszának meghatározása szempontjából. 

 

2. A munkavállaló munkarendje

 

A munkavállaló munkarendje azon szabályok rendszere, melynek alapján a munkáltató az egyes naptári napokra, hetekre beosztja a munkaidejét. Egy munkavállaló vagy munkavállalói csoport munkarendje mindig ahhoz a munkáltatói tevékenységhez igazodik, amelynek végzése céljából az egyént vagy a csoportot foglalkoztatják.

 

A lehetséges munkarendek száma – a munkáltatói tevékenységekhez hasonlóan – végtelen. Ezek közül a munkajog szintén nevesít néhány jelentősebbet.

  • Általános munkarend

A munkajog definiálja az általános munkarend közismert fogalmát: az általános munkarend szerint hétfőtől péntekig kell egyenlő óraszámban munkát végezni. Ha a felek megállapodása – a munkavállaló javára – vagy kollektív szerződés eltérő rendelkezést nem tartalmaz, továbbá ha a munkáltató nem vezet be munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot (ld. később), általános munkarendben kell foglalkoztatni minden munkavállalót.

 

Az általános munkarendben való foglalkoztatás azonban nem köti meg a munkáltató kezét abban a kérdésben, hogy a munkanapokon milyen napszakra oszthatja be a munkavállaló munkaidejét. Még az is belefér az általános munkarend szerinti foglalkoztatás fogalmába, ha a munkavállaló napi munkaideje hétfőtől péntekig változó időpontban kezdődik, amennyiben minden munkanapra ugyanannyi munkaóra van beosztva (pl. hétfő: 8-12 óra, kedd:10-14 óra; szerda: 9-13 óra stb.).

  • Kötött munkarend – kötetlen munkarend

A munkarend főszabály szerint kötött, vagyis a munkáltató határozhatja meg – a munkaviszonyra vonatkozó szabályok és a felek megállapodásainak keretei között – a ledolgozandó munkaórák egyes napokra történő beosztását. Meghatározott feltételek esetén azonban a munkaidő beosztásának jogát átruházhatja a munkavállalóra, ekkor beszélhetünk kötetlen munkarendről.

  • Egyenlő és egyenlőtlen munkarend

Főszabály szerint az egyes munkanapokon a napi munkaidőnek megfelelő óraszámot kell teljesíteni. Ez az egyenlő munkarend. Azonban a munkáltató megteheti, hogy munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazásával az egyes munkanapokat és pihenőnapokat az általános munkarendtől eltérően határozza meg, továbbá az egyes munkanapokra más-más óraszámban oszt be munkaidőt. Ez utóbbit nevezzük egyenlőtlen munkarendnek.

  • Osztatlan és osztott munkarend

Főszabály szerint a napi munkaidőt egybefüggően kell beosztani. A felek megállapodása ettől azonban eltérhet, és a munkavállaló legfeljebb két részletben is ledolgozhatja a munkaidejét.

 

3. A munkavállaló munkaidő-beosztása

 

A munkavállaló munkarendjében meghatározott szabályok szerint a munkáltató jogosult a munkavállaló munkaidejét beosztani: azaz meghatározni, hogy konkrétan milyen naptári napokon, mettől meddig kell munkát végeznie. Ez lesz a munkavállaló munkaidő-beosztása. A munkaidő-beosztást hét nappal korábban, legalább egy hétre kell közölni, ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás marad érvényben. (Azonban a munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja.) A beosztásnál természetesen nemcsak a munka jellege által meghatározott munkarendre kell figyelemmel lenni, hanem a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban (például az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményéről, a pihenőidőkről, rendhagyó munkarendekről szóló rendelkezések), továbbá a felek esetleges erre vonatkozó megállapodásaiban foglaltakra is.

 

forrás: ado.hu