DDG Hírdetés 1. pozíció
DDG Hírdetés 2. pozíció
DDG Hírdetés 3. pozíció
DDG Hírdetés 4. pozíció
DDG hirdetés 5. pozíció
DDG Hírdetés 6. pozíció
DDG Hírdetés 7. pozíció
DDG Hírdetés 8. pozíció
DDG Hírdetés 9. pozíció
DDG Hírdetés 10. pozíció
DDG Hírdetés 11. pozíció
DDG Hírdetés 12. pozíció

Idegenforgalmi díj a helytörténeti kutatónak

Szerző: E.É. | 2013. október 8.

A kamara Komló városi elnökségének döntése alapján idén Jakab Józsefné tevékenységét ismerte el a szakma a „Komlói Idegenforgalmi” díjjal. Az évente kiosztott elismerést azok a szakemberek vehetik át, akik saját városaikban, vagy annak szűk környezetében kiváló munkát végeznek.

 

A kitüntetés indoklásában hangsúlyosan szerepel, hogy Jakab Józsefné, Komló és szülőfaluja, Hosszúhetény helytörténeti kutatása során kimagasló eredményeket ért el. A pedagógus szakmával rendelkező helytörténeti kutató, a szóban forgó települések múltját bemutató kiadványokat írta és szerkesztette emellett  lelkiismeretesen irányította a helyben zajló  gyűjtéseket, melyek nyomán rendszeresen szervezett kiállításokat is. Az idei díjazott, szakmai tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult az elmúlt években Komló és környéke idegenforgalmi vonzerejének növeléséhez, a helyi értékek igényes bemutatásához.

 

Ipolyi Arnold, besztercebányai, majd nagyváradi püspök, régész, művészettörténész  megfogalmazása szerint  „az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti és az vesztesége az egész emberiségnek”. E gondolat remekül összefoglalja a helytörténet, honismeret célját és jelentőségét azok számára is, akik nem igazából járatosak e gyönyörű hivatás rejtelmeiben, lényegi kérdéseiben. Ide kapcsolódó érdekes tény még: amíg 19.században történészeink szinte kivétel nélkül helytörténeti kutatással is foglalkoztak, a 20.sz elejétől már egyre élesebbé vált a határ a történész és a helytörténeti kutatói szakma között. Mindez sajnálatos módon odavezetett, hogy az utóbbi hivatás egyre nagyobb nehézségekkel, jelentős hátrányokkal küzd. Így van ez annak ellenére is, hogy  történészek  elismerik: maga a helytörténeti kutatás nem alacsonyabb, hanem mélyebb szintű tevékenységet igényel.  Jakab Józsefné, kutatóval beszélgettünk.

 

- Annak ellenére, hogy a helytörténeti kutatás - meggyőződésem szerint – még mindig nincs a méltó helyén, mégis egyre több településről jönnek a hírek, hogy a korábbi időponthoz képest fokozódik az érdeklődés a helytörténet iránt. Mit gondol erről?

- Lehet, hogy meggyőződése nem alaptalan. Talán ezért is fogadtam értetlenkedve a kitüntetés hírét, hiszen elismerést nem várva csak azt tettem, ami szűkebb pátriámnak, s nekem örömöt jelentett. Szerencsére mindig olyan közegben éltem, dolgoztam, ahol becsülete volt a múltnak, a hely történetének. Követendő példát jelentettek tanítóim, tanáraim. Aztán én magam is beloptam óráimra a helytörténetet, a hagyományápolást. Múzeumi munkám pedig  igényelte, megkövetelte, és teret is nyitott ehhez a tevékenységhez. Elidegenedő, útkereső, zilált világunkban talán azért fokozódik az érdeklődés a helytörténet iránt, mert kapaszkodókat, igaz értékeket, járt, célba érő, emberi léptékű utakat keresünk.

 

- Mi szükséges ahhoz, hogy valaki elkötelezett helytörténeti kutatóvá váljon?

- Szükséges valami belső, mélyről jövő indíték, kíváncsiság, a múltból, a tapasztalatokból építkezés igénye. Szükséges elfogadni Vörösmarty Mihály útmutató gondolatát, „ A múltat tiszteld, s a jelent kösd vele a jövőhöz!” Szükségesek a példaképek. A készségesen segítő sok mindent megélt, át-és túlélt hosszúhetényi, komlói emberek, az adni akaró, elfogadni tudó emberi kapcsolatok. Fontos kölcsönös, közös örömünk egy-egy élményt nyújtó, emlékeket idéző kiállítás, rendezvény, megjelent írás kapcsán.

 

- Idén ön vette át a Komlói Idegenforgalmi Díjat. Miként vélekedik, egy-egy kitüntetés, díj, elismerés menyiben ösztönöz a tevékenység további folytatására?

- A díj rendkívül megtisztelő és kötelez. Remélem lesz időm, alkalmam, módom most már szülőfalum múltját faggatni, mert bizony Bogádi Kis Györggyel szólva „… Kicsúszott alólunk gyerekkorunk tarka világa, ez a mostani valahogy nem akar színesedni. Csak lármásabb lesz, …nem érint embert, szót, arcot, kezeket.” Tevékenykedem. Gyűjtöm a helybeliek emlékeit, a régi fényképeket, segítem a tájház élővé tételét. Igyekszem „embert érinteni”. A múlt, a jelen, a jövő emberét egyaránt.