DDG Hírdetés 2. pozíció
DDG Hírdetés 3. pozíció
DDG Hírdetés 4. pozíció
DDG hirdetés 5. pozíció
DDG Hírdetés 6. pozíció

Idegenforgalmi díj a helytörténeti kutatónak

Szerző: E.É. | 2013. október 8.

A kamara Komló városi elnökségének döntése alapján idén Jakab Józsefné tevékenységét ismerte el a szakma a „Komlói Idegenforgalmi” díjjal. Az évente kiosztott elismerést azok a szakemberek vehetik át, akik saját városaikban, vagy annak szűk környezetében kiváló munkát végeznek.

 

A kitüntetés indoklásában hangsúlyosan szerepel, hogy Jakab Józsefné, Komló és szülőfaluja, Hosszúhetény helytörténeti kutatása során kimagasló eredményeket ért el. A pedagógus szakmával rendelkező helytörténeti kutató, a szóban forgó települések múltját bemutató kiadványokat írta és szerkesztette emellett  lelkiismeretesen irányította a helyben zajló  gyűjtéseket, melyek nyomán rendszeresen szervezett kiállításokat is. Az idei díjazott, szakmai tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult az elmúlt években Komló és környéke idegenforgalmi vonzerejének növeléséhez, a helyi értékek igényes bemutatásához.

 

Ipolyi Arnold, besztercebányai, majd nagyváradi püspök, régész, művészettörténész  megfogalmazása szerint  „az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti és az vesztesége az egész emberiségnek”. E gondolat remekül összefoglalja a helytörténet, honismeret célját és jelentőségét azok számára is, akik nem igazából járatosak e gyönyörű hivatás rejtelmeiben, lényegi kérdéseiben. Ide kapcsolódó érdekes tény még: amíg 19.században történészeink szinte kivétel nélkül helytörténeti kutatással is foglalkoztak, a 20.sz elejétől már egyre élesebbé vált a határ a történész és a helytörténeti kutatói szakma között. Mindez sajnálatos módon odavezetett, hogy az utóbbi hivatás egyre nagyobb nehézségekkel, jelentős hátrányokkal küzd. Így van ez annak ellenére is, hogy  történészek  elismerik: maga a helytörténeti kutatás nem alacsonyabb, hanem mélyebb szintű tevékenységet igényel.  Jakab Józsefné, kutatóval beszélgettünk.

 

- Annak ellenére, hogy a helytörténeti kutatás - meggyőződésem szerint – még mindig nincs a méltó helyén, mégis egyre több településről jönnek a hírek, hogy a korábbi időponthoz képest fokozódik az érdeklődés a helytörténet iránt. Mit gondol erről?

- Lehet, hogy meggyőződése nem alaptalan. Talán ezért is fogadtam értetlenkedve a kitüntetés hírét, hiszen elismerést nem várva csak azt tettem, ami szűkebb pátriámnak, s nekem örömöt jelentett. Szerencsére mindig olyan közegben éltem, dolgoztam, ahol becsülete volt a múltnak, a hely történetének. Követendő példát jelentettek tanítóim, tanáraim. Aztán én magam is beloptam óráimra a helytörténetet, a hagyományápolást. Múzeumi munkám pedig  igényelte, megkövetelte, és teret is nyitott ehhez a tevékenységhez. Elidegenedő, útkereső, zilált világunkban talán azért fokozódik az érdeklődés a helytörténet iránt, mert kapaszkodókat, igaz értékeket, járt, célba érő, emberi léptékű utakat keresünk.

 

- Mi szükséges ahhoz, hogy valaki elkötelezett helytörténeti kutatóvá váljon?

- Szükséges valami belső, mélyről jövő indíték, kíváncsiság, a múltból, a tapasztalatokból építkezés igénye. Szükséges elfogadni Vörösmarty Mihály útmutató gondolatát, „ A múltat tiszteld, s a jelent kösd vele a jövőhöz!” Szükségesek a példaképek. A készségesen segítő sok mindent megélt, át-és túlélt hosszúhetényi, komlói emberek, az adni akaró, elfogadni tudó emberi kapcsolatok. Fontos kölcsönös, közös örömünk egy-egy élményt nyújtó, emlékeket idéző kiállítás, rendezvény, megjelent írás kapcsán.

 

- Idén ön vette át a Komlói Idegenforgalmi Díjat. Miként vélekedik, egy-egy kitüntetés, díj, elismerés menyiben ösztönöz a tevékenység további folytatására?

- A díj rendkívül megtisztelő és kötelez. Remélem lesz időm, alkalmam, módom most már szülőfalum múltját faggatni, mert bizony Bogádi Kis Györggyel szólva „… Kicsúszott alólunk gyerekkorunk tarka világa, ez a mostani valahogy nem akar színesedni. Csak lármásabb lesz, …nem érint embert, szót, arcot, kezeket.” Tevékenykedem. Gyűjtöm a helybeliek emlékeit, a régi fényképeket, segítem a tájház élővé tételét. Igyekszem „embert érinteni”. A múlt, a jelen, a jövő emberét egyaránt.